A görög sziget, ahol megtalálták a hosszú élet receptjét
Történet Ikária szigetéről, ahol az emberek "elfelejtenek" meghalni. Legalábbis egy jó darabig. Bor, jó ételek, kellemes társaság - ez lenne a hosszú élet receptje? Kiderül!
Ez itt a Meraki második hírlevele.
Még mielőtt belekezdesz, egy fontos infó: lehet, hogy az email fiókod nem jeleníti meg a hírlevél teljes terjedelmét, ezért érdemes inkább böngészőből, de még inkább Substack alkalmazásból olvasni a cikket.
A mai történet az Élni Tudni Kell rovat része, melyben olyan történeteket igyekszem hozni nektek, amik bemutatják a Jó életet. Igen, nagybetűvel.
Vágjunk is bele a történetbe a görög szigetről, ahol az emberek “elfelejtenek” meghalni.
Csak jövőre fogom betölteni a 30. életévemet, de a halálszorongás már így is gyakrabban elkap engem, mint kellene.
Ehhez nagymértékben hozzájárulnak a történetek és az emberi sorsok, amelyekről a környezetemből hallok. Legfőképp itt, Magyarországon.
Egyre több embert ejtenek rabul komoly betegségek és nemcsak az idős korosztályt, de sajnos a 25-40 év közöttieket is.
Rák, autoimmun betegség, sorolhatnánk.
És bár ilyenkor a legegyszerűbb lenne ujjal mutogatni, hogy “hát nem csoda, hisz’ nézd milyen életet élt”, de ezek a történetek sosem fekete-fehérek.
Értelemszerűen a hozzám korban közelebb állók döbbenetes történetei jobban megérintenek, azonban az idősebb, nyugdíjas korosztályban egyre nagyobb számban előforduló komoly betegségek is mélyen megérintenek.
Ha belegondolok abba, hogy 65-70 évesen már komoly veszélyként tekinthetek majd olyan betegségekre, amik a jó életminőségbe vagy akár az életembe is kerülhet, elfog egy szorító érzés.
Ezért is kezdett el szenvedélyesen érdekelni engem a hosszú élet titka és főképp a mediterrán térségben.
Az elmúlt 1,5 évben hálistennek sokszor megfordultam Görögországban és Spanyolországban is, ahol már első látszatra is nagy különbséget tapasztaltam az idős korosztály életminőségében.
Úgy tűnt, hogy nagy átlagban hosszabban, egészségesebben és boldogabban élnek a déli idősek.
Azt, hogy hosszabban élnek, a statisztikák is megerősítik. Íme az Eurostat térképe a várható átlag élettartamról régiókra lebontva:
A legfrissebb, 2021-es adatok szerint, habár a koronavírus járvány miatt sajnos visszaesés történt több országban is a várható élettartam kapcsán, de Görögország, Olaszország és Spanyolország még így is 80 év feletti várható élettartammal rendelkezik.
Eközben Magyarországon ez 74 év.
Na de elég a statisztikákból, inkább menjünk tovább, hogy mi is lehet a titok nyitja, ami miatt ezek a déliek ennyivel tovább élnek, mint mi.
Ezen belül is most leginkább egy konkrét helyre szeretném kihegyezni ezt a történetet, amely az egész mediterrán lét között is kiemelkedik.
Ez pedig szeretett “második hazám”, Görögország egyik szigete, Ikária.
Ikária, amely egyike az Észak-Égei-szigeteknek, a török szárazföldtől alig 40 km-re található. Jelenleg közel 9000 állandó lakosa van.
A történelem során több kéz között is megfordult a kis sziget, így a Genovai Köztársaság, a johanniták és természetesen az Oszmán Birodalom része is volt - utóbbi esetében több száz évig.
1912 júliusában a szigetlakók kiűzték a török helyőrséget és kikiáltották a függetlenségüket. Ez csupán pár hónapig tartott azonban, hiszen 1912 novemberében hivatalosan is a Görög Királyság részévé vált.
A második világháború alatt először olasz, majd német megszállás alatt próbáltak az ikáriaiak túlélni, ez azonban az élelmiszerhiány miatt igen küzdelmes volt és rengeteg ember áldozatává vált az éhínségnek.
Ezek a szenvedéssel teli élmények, valamint a görög állam részéről való elhanyagolás kényszerítette Ikáriát az önfenntartásra, amely végül az előnyére vált: saját maguk által megtermelt, minőségi élelmiszereket tudnak így ma fogyasztani.
Az 1946-49-es görög polgárháborút követően a Görög Királyság közel 13,000 vesztes kommunista politikai foglyot száműzött Ikária szigetére, így nem meglepő, hogy a szigetlakók közül még a mai napig is sokan baloldali és kommunista nézetekkel szimpatizálnak.
Sztamatisz Moraitiszról nem tudni, hogy kommunista volt-e, de ez nem is érdekes. Görög háborús veterán volt, aki 1943-ban az USA-ba érkezett, hogy a háborús sérülését ellássák. Ezt követően azonban nem tért már haza, letelepedett az óceán túlsó partján és megvalósította az “amerikai álmot” Floridában: három hálószobás ház, autó és persze egy görög-amerikai feleség.
Sztamatisz élte a dolgos hétköznapokat, egészen 1976-ig, amikor az orvosok kimondták rá a halálos ítéletet: tüdőrák.
9 hónapot adtak neki.
Dönteni kényszerült: maradjon-e az USA-ban, ahol egy költséges temetés vár majd a feleségére, Elpinikire, de legalább közel lehet a gyerekeihez vagy költözzenek vissza Elpinikivel szülőföldjére, Ikáriára, ahol egy olcsó temetést követően több megtakarítást tud hagyni özvegyére?
Utóbbi mellett döntött(ek).
Ikárián beköltöztek Sztamatisz idős szüleihez, ahol először még ágyban fekve töltötte a beteg napjait. Azonban miután gyerekkori barátai értesültek a visszaköltözéséről, naponta jártak össze beszélgetni, ahol egy-két üveg bor is előkerült. Ha már meghal, legalább boldogan haljon meg - gondolta Sztamatisz.
Meglepő módon azonban egy pár hónap után egyre erősebbnek érezte magát. Ágyban lévő rabság helyett elkezdett zöldségeket ültetni a kertben, a reménytelenség nyugalmával, hogy majd azok termését élvezheti.
Mindeközben élvezte a friss tengeri sós levegőt, a természetet és a kerti munkát.
Teltek a hónapok, de Sztamatisz még mindig nem halt meg. Mi több, egyre jobban érezte magát.
A hónapokból évek lettek. A zöldséges kertből idővel Sztamatisz a borászatra is ráfordult és évi 1,500 liter bort termelt évente.
Se kemoterápián, se más gyógyszeres kezelésen nem esett át. Több mint 45 évvel túlélte az amerikai orvosok prognózisát. Jó egészségben.
“Még mindig borozok és dolgozom.”
Ezt egy 2013-as BBC interjúban nyilatkozta Sztamatisz (hivatalos papírok szerint 97 évesen, az ő állítása szerint 102 évesen), alig pár héttel a halála előtt, annak kapcsán, hogy a négy évtizeddel korábbi diagnózisa ellenére még életben volt.
“Nem vagyok orvos, de szerintem a bor segített. Nem tettem mást, csak tiszta ételt, tiszta bort és tiszta gyógynövényeket fogyasztok.”
Szóval ez a titok? Jó bor, jó ételek és gyógynövények?
Ez a kérdés foglalkoztatta Dan Buettnert is, aki a hosszú élet titka után kezdett el kutatni több mint 20 éve és aki Ikáriával is kiemelten foglalkozik kutatói munkája során.
Ikária csak egy azon “kék zónák” közül, ahol a hosszú élet titkát kereste Buettner.
Kék zónáknak azokat a régiókat nevezzük, ahol a lakosság az átlagnál kiemelkedően hosszabban él, legtöbbször nagyarányú centenárius (100 évnél idősebb) lakossal.
Ilyen kék zónák például a japán Okinawa, a szardíniai Nuoro provincia vagy a costa ricai Nicoya félsziget.
Bár ez az írással most kifejezetten Ikária szigetére fókuszálok, de melegen ajánlom mindenkinek a hosszú élet kapcsán a többi kék zónát is, hiszen számos tanulságot lehet csemegézni ezekből a helyekből is.
Buettner nemrégiben megjelent Netflix minisorozata, a Live to 100 bemutatja ezt a négy kék zónát (Okinawa, Nuoro, Nicoya és Ikária) és minden egyes térségből összefoglalja a hosszú élet főbb “titkait” vagy inkább receptjeit.
Mi is a hosszú élet receptje Ikarián?
Ahogyan Sztamatisz történetében is láthatjuk, nincs egy kifejezett receptje a hosszú életnek.
Az egyes kutatások, olvasmányok és maga Buettner dokusorozata is több összetevőt említ, ami mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a kis görög sziget lakosai közül sokan megérik a 100. születésnapjukat.
Lássuk tehát ezeket az összetevőket:
Étrend
Számos kutatás bizonyítja, hogy a mediterrán étrend csökkenti az egyes betegségek kockázatát, hozzájárul a fogyáshoz és a várható élettartam növeléséhez.
Ez az étrend bizonyos formában Ikárián is megtalálható - gyakori olivaolaj-, gyümölcs- és zöldségfogyasztás, moderált hús- és halfogyasztás és a hüvelyes élelmiszerek jelenléte.
Mindezek mellett olyan elemek is segítik az ikáriaiak egészségét, mint a gyógytea és a nyers méz fogyasztása, amelyet ráadásul együtt is fogyasztják reggel és napközben is - ezt a nyers mézes-gyógynövényes teát nevezik ők “vrastiko”-nak.
És talán a legélvezetesebb dolog, ami az egészségükhöz hozzájárul: a helyben termelt bor.
Amikor Buettner a dokusorozatában megkérdez egy görög idős hölgyet, hogy mely gyógynövényt a legjobb fogyasztani, igen egyértelmű választ kap erre:
A Bort.
Ez nekem épp elég indok arra, hogy miért ne mondjak le a kulturált borfogyasztásról…
Ráadásul, a 80 év feletti szigetlakók között végzett kutatás kimutatta, hogy az idősek napi borfogyasztása 2-3,5 pohár közé tehető.
Ismétlem, megerősítést nyert a kulturált borfogyasztásom…
Emberi kapcsolatok
A mediterrán kultúrákban köztudott az emberi kapcsolatok, a barátok és a család kiemelt fontossága. Ez Ikárián sincs másképp, ahol az idős embereket sem hagyják magukra, sőt, napi szinten töltenek minőségi időt a helyben élő családtagok és a barátok is.
Érthető módon a gyakori szociális lét is jótékony hatással van az emberek fizikai, lelki és mentális egészségére is.
Buettner dokusorozatának egyik jelenete ezt kiválóan bemutatja, ahogyan az idős emberek összegyűlnek egy asztalhoz, boroznak, együtt étkeznek, beszélgetnek és nevetnek.
Mindezt kellemes környezetben, a tenger ölelésében.
Ki ne élne hosszú ideig a világ egy ilyen kis ékszerdobozában?
Hegyi életmód & levegő
És ha már a kis ékszeres dobozról beszélünk, fontos megemlíteni, hogy Ikária szigete nem éppen egy alföld a maga hegyes-dombos tájával.
Éppen ezért a helyiek rá vannak kényszerítve az állandó mozgásra és a jelentősebb szintkülönbségű utakon való sétára, ami aktívan és edzetten tartja őket.
Nem is beszélve a hegyi friss levegőről, ami - nem bizonyítottan, de valószínűleg - hozzájárulhatott a korábban megismert Sztamatisz gyógyulásához is.
Ráadásul a már említett kutatás szerint a 80 év feletti férfiak 82%-a és a nők 25%-a dohányzott aktívan korábban.
A hegyi levegő tehát tisztítja a tüdőt is.
Aktív életmód
Nem csupán a hegyes-dombos utakon való séták és a szintemelkedők tartják aktívan a szigetlakókat, hanem a különböző, természetben és ház körül végzett feladatok is.
Korábban már említettem, hogy az 1930-40-es években éhínségtől szenvedett a sziget, később pedig a görög állam hanyagolta el a szigetlakókat.
Mindez a teljes önellátásra ösztönözte a helyieket, akik a lehető legtöbb elfogyasztott élelmüket igyekeznek önmaguk által megtermelni.
Ez pedig szintén jelentős munkát igényel - az ültetvények napi szintű gondozása, nemcsak a megszokott zöldség-gyümölcs földeket, de a becsben tartott szőlők is, valamint ilyen fizikai munkát igényel a méhészet is.
A fizikai munka és az aktív életmód az idősek mentális egészségét is fenntartják - ez pedig szintén újabb eleme a hosszú élet receptjének.
A szigeten végzett kutatás szerint a 80 év felettiek körében a férfiak 83,7%-a, a nőknek pedig 70,2%-a folytat aktív életmódot.
Sokatmondó.
Kevés stressz
Egy kevesebb, mint 9,000 lakosú szigetet nem igazán a stresszben való túltengés jellemez.
A görögök pedig alapból is lazábban tudják venni az életet - a saját tapasztalatom alapján is.
Viszont erre különösen is odafigyelnek a helyiek.
Buettner egy riportja szerint nem veti szét az embert a stressz Ikárián, ha késik egy megbeszélt időpontról, hiszen a megbeszélt időpontokat is rugalmasan kezelik.
Az egyedüllétből és antiszociális létben pedig főképp nehéz stressz átélni, hiszen mindig van egy ember a környéken, aki melegszívűen áll a másikhoz.
A minimális stresszhez szintén pozitívan járul hozzá a megfelelő mennyiségű pihenés és alvás is, amelyet a már többször idézett kutatás is bizonyít, hiszen a 80 év feletti férfiak 84%-a és a nők 67%-a iktat be délutáni szundit minden nap.
Én is élhetek 100 évig a mai túlhajszolt világban?
Miután elolvastad a cikket, szerintem te is felteszed magadnak ezt a kérdést.
Talán nem is az a fontos, hogy konkrétan 100 évig élünk-e, inkább az, hogy miként tudunk hosszan jó életminőségben élni.
Én ezért tartom fontosnak, hogy Ikária és a többi kék zóna történetét és az ottani lakosok “receptjét” ismerjük.
Egy elkényelmesedett és túlhajszolt világban élünk. És bár a várható élettartam világszerte masszívan nőtt akárcsak az elmúlt egy évszázaddal összehasonlítva, de a fizikai és mentális egészségünk sokszor mégsem kap akkora figyelmet, mint kellene.
Túlterhel a munka, a rohanás, miközben a telefonunk és az instant információáramlás függőjévé válunk, ráadásul a közösségi média további szorongást ébreszt bennünk.
Nem is beszélve az ételek minőségéről, amit fogyasztunk - elég ha csak végigmegyünk egy magyarországi diszkontlánc sorain, hogy lássuk, milyen kínálatból kénytelen tömnie magát a magyar ember.
Ez nem feltétlen ígér túl sok jót a hosszú távú egészséges életre.
DE!
Nem kell azonnal a falnak rohanni és nem akarok én sem armageddont kiáltani.
Ezért jó, hogy van internet, hogy hozzáférünk ilyen történetekhez és mindahhoz a tudáshoz, ami segít nekünk jobb életet kialakítani.
Ehhez nyerjünk inspirációt Ikária és a többi kék zóna “receptjéből”, ami nagyvonalakban nem tér el túlzottan egymástól.
(Nézzétek meg tényleg a Live to 100 dokusorozatot és rájöttök!)
Röviden:
helyes táplálkozás
aktív életmód
társasági lét
jó környezet
kevés stressz
cél és értelem a mindennapokra
Ha figyelünk minderre és beiktatjuk az értékes recepteket, meghálálja az életünk.
Nem könnyű minden elemét beiktatni a mindennapokba (pl. kevés stressz, mindannyian tudnánk erről mesélni…), de ez a cikk most nem arról szól, hogy miként érjük ezt el.
Ezt vigye tovább mindenki maga.
Seneca után szabadon:
Élj egészségben!
Ez volt a Meraki hírlevél második kiadása.
Mint látjátok - és olvashattátok a Chat-en - sajnos 1 hét kimaradt az első és második kiadás között a korábbi anyag elvesztése és betegség miatt.
Remélem, hogy ennek ellenére tetszett ez a történet. És köszönöm a türelmet és megértést utólag is!
Chat-en, kommentben és emailben is várom a véleményeteket Ikaría és a hosszú élet receptjének történetéről.
Hamarosan még mediterránosabbra veszem a hírlevelet, hiszen pénteken indulok Athénba, ahol a következő 3 hónap nagyrészét fogom tölteni.
Így a hétvégi írások jó része a görög életről szól majd - ez lesz a Görögbe Fogadva.
Ha tetszett ez az írás, kérlek oszd meg barátaiddal, családtagokkal és ismerősökkel is, vedd rá őket, hogy iratkozzanak fel a Merakira, hogy még több ilyen izgalmas történetet olvassanak a világból, a jó életről és emberekről.
Köszi, hogy itt vagy! Találkozunk a következő alkalommal!
Máté
A tea alatt, amit isznak, ezt kell érteni?
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rm%C3%A1nyvir%C3%A1g
Gyógynövények? Ha a BBC-n "herbs" hangzott el, az inkább zöldfűszer lehet. Majoránna, ilyesmi.